Kalandozások az egyenlítőtől délre

Cuzcoban töltött második napom a város felfedezésével telt, megnéztem két templomot. Az első a jezsuiták temploma volt, sajnos képeket nem csinálhattam, de maradjunk annyiban, hogy giccsparádé a mi szemünknek. A második templom egy kolostor része, itt az volt az érdekes, hogy sok kecsua falmaradvány egészben megtekinthető, többek közt egy templom is. Ahogy korábban említettem a földrengések igen sokszor megkeserítették a helyiek életét, többek között ezért láthatóak egyes falak, mivel az 1950-es évekbeli földrengés után a megrongálódott szakaszokat másképp építették vissza. A sétát követően a reptér volt a következő állomás, mivel délután Limába repültem vissza. Érdekes, hogy ez egy kis repülőtér, de rengeteg járat indul innen Limába, ahogy számoltam legalább 30 egy nap. Képek itt: https://photos.app.goo.gl/oYVwbw5BRwEZpE99A Megpróbáltam a város hangulatát is megörökíteni.

Ez a nap sem a későn kelésről szólt, reggel négykor szedett össze a busz, ami Ollantaytambo-ba vitt, ez egy nagyjából másfél órás út. Jórészt aludtam, de itt is valamiért nagy sikernek örvendenek a változatos helyeken elhelyezett fekvőrendőrök, így alvás, ébredés, alvás volt a buszon a program. Mire megérkeztünk a nap felkelt. A következő közlekedési eszköz a vonat volt, amely Aguas Calientes-be vitt. A képeken látható, az otthoni mezei metró (esetleg Bűzmot) néven ismert sínbuszból álló szerelvény a vonat. Van egyébként rendes mozdony vontatta vonatszerelvény is, azt a konkurens társaság, a Perurail üzemelteti. Érdekes, hogy a turisták csak adott vonatkon utazhatnak, jóval magasabb összegért, mint a helyiek. Cserébe ha jól láttam, akkor a helyiek a heringek élményeit tanulmányozhatják közelebbről, mert az ő vonataik dugig tele voltak. Egy folyóvölgyben megy végig a vonat. A vonatról leszállva ismét busz következik, ez távban nem sokat, szintben annál többet tesz meg, felfelé. Az út na

Igen korán keltem, mivel a reptéren kint kellett lennem hajnali háromra. Minden rendben ment, időben odaértem. A repülés eseménymentes volt, ami érdekes, hogy Cuzco repülőtere a világ legmagasabban fekvő kereskedelmi repülőterei közé tartozik, sok négyezer méternél magasabb hegy veszi körül. A város maga is jóval háromezer méter felett található. Úgy foglaltam szállást, hogy már reggel, az érkezésem után el tudjam foglalni, hisz tudtam, hogy egy kis alvás rám fér. A szálláshoz érve egy mogorva nő fogadott és a számítógépet nézegetve közölte, hogy tegnap kellett volna érkezzem. Mondtam neki, hogy igen, de írtam erről emailt, többet is. Mondta, hogy szoba nincs, majd tíz után. Ettől nem voltam épp lelkes és tájékoztattam, hogy direkt foglaltam szobát. Utána nekiállt arról beszélni, hogy egy éjszaka 80 sol, mondtam, hogy a foglalásom 50 sol-ról szólt összesen, nem pedig a négyszereséről. Nagy nehezen kiderült, hogy egy három ágyas szoba szabad. Hideg volt a szobában és a tisztasága sem vo

A mai nap nem sok eseményről tudok beszámolni, bevallom meglehetősen fáradt voltam. Azt gondoltam, hogy elindulok és megtekintem amit Limában látni lehet, de miután nem tudtam Ubert rendelni, így inkább úgy gondoltam ez valami felhatalmazást jelent a lustulásra. Amúgy tudtam, hogy korán indulok másnap, így valamelyest jogos is volt ez az igény. Ami még érdekes, hogy érkezésemkor az út a Csendes óceán partján vezetett, így ezúttal egy úton mindkét óceánt láthattam. Maga a parti út jóval mélyebben van, mint maga a város és megerősített falak vannak mindenütt. Az utat tsunami veszély esetén le is zárják. A város és ország történelmét egyébként a földrengések meghatározták, de erről később. Pár képet azért készítettem: https://photos.app.goo.gl/J9ao8eAPBsiwmUHc7 Egyrészt láttam egy szép virágot, másrészt lefotóztam a hotel tetejéről a kilátást. A szomszédban a kolumbiai követség található, van egy jó kis medencéjük, a hotel tetején pedig két jacuzzi. A macaronokat üdvözlő ajándékként a szo

Egy kis történet, ami valójában tegnaphoz tartozik, de mivel ezen a napon talán kevesebb lenne a mondanivaló és a kép is itt van, így ezzel kezdem. A hotelben a vendégek között valamiféle helyi szépségverseny versenyzői is jelen voltak. Reggelizni mentem, de mivel a szálloda ajtaja nyitva volt, így hűvös volt és huzatos a hely ahol a reggelit szolgálták fel. Az ajtótól legtávolabb kerestem szabad asztalt, volt is egy kétszemélyes asztal ahol nem ült senki. Mellettem már az imént említett "szépségek" közül pár üldögélt, de ez engem nem zavart. De elkezdett egyre több és több megjelenni, azt hiszem a csótányok is így gyűlnek, talán a szagra, nem tudom. Először az asztalnál lévő másik széket kérték el és amikor felálltam, hogy hozzak magamnak még egy narancslevet, akkor valaki a helyemre ült közülük és duzzogva ült arréb, amikor látta, hogy jövök vissza. De a lelki terror nem ért véget, hisz a csótánybuli nem érte még el végleges méretét, jöttek az újabb és újabb díszegyedek és

Eredetileg erre a napra azt terveztem, hogy átkompolok Urugayba, elvileg ott is van egy érdekes város, pont átellenben. Ellenben a komp vagy 1.5, vagy 3 óra egy irányban és online nem láttam szabad helyet a visszaútra, így úgy döntöttem nem kockáztatok. A B terv sem volt rossz, három múzemot látogattam meg. Először a helyi szépművészeti múzemot, ahol egész jó a felhozatal, egyrészt helyi festők alkotásai láthatók, akik jól láthatóan Európában tanultak, másrészt volt pár Sisley, Monet, Gaugin és Van Gogh kép is. Összességében érdekes volt a múzeum. Másodikként az iparművészetinek nevezett múzeumot látogattam meg. Ez egy nagyon szép épületben látható, bár arra nem nagyon jöttem rá, hogy mitől iparművészeti, a kiállított tárgyak jórészt az épületben használt bútorokból állt. Harmadiknak a Dél Amerikai kortárs műveket kiállító múzeumot vettem célba, a hívó szó Frida Kahlo volt. Először egy aránylag kortárs alkotó kiállítását láttam, ott készültek a majmos képek. Eduardo Giménez (az alkotó