Cuzco - 1. nap

Igen korán keltem, mivel a reptéren kint kellett lennem hajnali háromra. Minden rendben ment, időben odaértem. A repülés eseménymentes volt, ami érdekes, hogy Cuzco repülőtere a világ legmagasabban fekvő kereskedelmi repülőterei közé tartozik, sok négyezer méternél magasabb hegy veszi körül. A város maga is jóval háromezer méter felett található.

Úgy foglaltam szállást, hogy már reggel, az érkezésem után el tudjam foglalni, hisz tudtam, hogy egy kis alvás rám fér. A szálláshoz érve egy mogorva nő fogadott és a számítógépet nézegetve közölte, hogy tegnap kellett volna érkezzem. Mondtam neki, hogy igen, de írtam erről emailt, többet is. Mondta, hogy szoba nincs, majd tíz után. Ettől nem voltam épp lelkes és tájékoztattam, hogy direkt foglaltam szobát. Utána nekiállt arról beszélni, hogy egy éjszaka 80 sol, mondtam, hogy a foglalásom 50 sol-ról szólt összesen, nem pedig a négyszereséről. Nagy nehezen kiderült, hogy egy három ágyas szoba szabad. Hideg volt a szobában és a tisztasága sem volt épp kifogástalan. Gondolkodtam és úgy döntöttem, ha találok alternatívát, akkor bizony itt nem maradok. Szerencsémre a pontjaim száma és nagyjából száz dollár elegendő volt, hogy a helyi Hampton Inn-be tudjak szobát foglalni. Felkeltem, majd közöltem távozom, kiegyenlítem az egyenlegem és a soha viszont nem látásra. Nem egészen értették mi bajom, nem törekedtem elmagyarázni, mert reménytelen lett volna.

Eddigre már délelőtt kilenc volt, gondoltam felfedezem a várost. Mivel a főtéri templomban még mise volt, reggeli után néztem. Reggeli közben megnéztem milyen látnivalók vannak a városban és felfedeztem, hogy van egy hatalmas romterület amit érdemes megtekinteni. Sacsayhuaman (https://en.wikipedia.org/wiki/Sacsayhuam%C3%A1n) a hely neve és egy hatalmas város volt, mielőtt a hódító spanyolok a köveket felhasználták a város épületeinek építésére. Az épületek nagyjából húsz százaléka látható, azok a kövek, amelyek túl nagyok voltak ahhoz, hogy mozgassák őket. Ehhez képest a kecsuák ezeket a köveket 30 km távolságból hozták, a kerék nem volt az ismert eszközeik között. A spanyolokon ennek ellenére kifogott, pedig csak a hegyről kellett volna levinniük. Ez a mi szerencsénk, mert legalább részben látható, hogy pusztán a kövek egymásra illesztésével milyen hatalmas építményt alkottak.

Maga a rom 3700 méter magasan található és eredetileg aggódtam, hogy mi lesz majd a következő nap, amikor majd újra hegyet kell másznom, de mivel itt szintidőn belül megmásztam ezt a magasságot, tudtam, hogy aggodalomra semmi ok.

Sokáig élveztem a kilátást a városra, a romokat, az azok között bóklászó lámákat, így késő délután lett. Én meg kicsit rák. Mármint vörös. Mert a magassággal együtt magas UV sugárzás is jár, így kiválóan le lehet égni, ezt a kísérletet elvégeztem, tapasztalatom van róla, hogy mi az eredmény.

Lesétáltam a városba, majd egy ebédet követően a szállodát vettem célba. Nagyon lelkes voltam, amikor rájöttem, hogy a hotelhez egy hosszú-hosszú lépcsősoron vezet az út. A magasságot leginkább abban éreztem, hogy az alap pulzusom igencsak megemelkedett és a lépcső nem hatott rám lelkesítően.

A hotel szerencsére hozta amit hoznia kell és nagyon rendesek voltak, másnapra kérhettem reggelit elvitelre.

Képek is vannak természetesen, itt: https://photos.app.goo.gl/6c7TzN8nGMZGET9L6

A szobáról készült képek előtt a lépcső, azt követően a szobából a kilátás látható.