São Paulo 2. nap

A mai délelőtt munkával indult, így csak délután egykor vágtam neki az itteni valóságnak.

Az első utamhoz buszt terveztem igénybe venni, így utánaolvastam, hogy a buszon elöl kell felszállni és fizetni. Felszálltam, kezemben a pénz, a sofőr picit furán nézett rám, majd intett, hogy menjek beljebb. Ekkor tűnt fel, hogy itt a buszokon még kalauz dolgozik, aki a busz közepe táján ülve ellenőrzi, hogy mindenki fizet-e. Ahhoz hogy átjuss vagy lecsippantod a bérleted, vagy fizeted a révészt, elnézést, jegyárat a kalauznak, aki átenged egy forgó izén (első kép a mai képek között). A másik dolog ami rendhagyó a buszokon, hogy a legtöbb busznak mindkét oldalán van ajtó, van, hogy a bal oldalon állnak meg.

Arról még nem tettem említést, hogy mi célból szálltam buszra: azt terveztem, hogy megtekintem a városi piacot. Magát a piacot úgy képzeld el, mintha a Fővám térre ugranál le, nagy fedett csarnok, amiben van galéria is. Lent vegyesen zöldség, gyümölcs, húsok, halak, valamint éttermek, bárok. Fent csak éttermeket láttam. Ami érdekes, és több helyen is láttam, hogy a kolbászokat olyan berendezésen tárolják, mint a ruhatisztítóban a ruhákat és ráadásul forgatják is körbe őket. Mi célból nem tudom, ráadásul magasan is vannak, így nem tudom hogy érnék el őket.

A piacról egy parkba szerettem volna menni, de a buszpályaudvar, ahol a buszra kellett volna szállni számomra kicsit rejtélyesen működött, így módosítottam terveimen. A rejtély az volt, hogy a magamfajta idegen, aki a helyi csippantós kártyának nincs birtokában vajon hogyan jut át a forgóvillákon mely mögött az áhított busz indulna. Nem láttam, hogy bárki a helyi pénznemben rótta volna le a vonatkozó tarifát, így a b terv lépett életbe.

Ami pedig az volt, hogy felkerestem a Liberdade nevű negyedet (angolul nem olvasóktól elnézést: https://en.wikipedia.org/wiki/Liberdade_(district_of_S%C3%A3o_Paulo)), ahol egyes becslések szerint a legtöbb japán él Japánon kívül. Ez számomra leginkább az utcai lámpák, gyalogos jelzőlámpák és az éttermek jellege miatt volt feltűnő. Bár láttam olyanokat akiken felfedezni véltem, hogy egykoron őseik Japánból érkezhettek, de ennek ellenére nem ők alkották az utcán lévők tömegeit. Volt a negyedben egy japánkert is, de ez inkább lehangoló volt, mint japán.

Utam folytattam a park felé, ami elvileg nagyobb, mint a New York-i Central Park. Itt jut eszembe, hogy a buszokat le kell inteni, azaz hiába állsz a buszmegállóban többbed magaddal, ha senki sem jelzi, hogy igényt tart a buszra, akkor az bizony megállás nélkül tovább megy. Ahogy ment is az első, ami jó lett volna nekem. Ibirapuera park a neve (ismét elnézést: https://en.wikipedia.org/wiki/Ibirapuera_Park) és amiért számomra érdekes volt az két dolog. Egyfelől itt hallhattam a helyi madarak énekét, ami teljesen eltér attól amit megszoktam, másrészt az itt lévő fák is számomra különlegesek voltak. A parkban egyébként vannak még érdekes épületek is, egyről készítettem képet is.

Mivel úgy éreztem későre járt és sokat kutyagoltam is, a hotel felé vettem az irányt.

Vacsorára a tegnap kinézett helyre mentem, nem volt rossz, de azért el sem ájultam tőle, a tegnapi hamburger a maga műfajában sokkal jobb volt.

Végül gondoltam beváltom az italkupont amit bejelentkezéskor kaptam és a szálloda 17. emeletén található bárban fogyaszthattam volna el, de a bár zárva volt, így a kilátást megtekintettem, azért, hogy ti se maradjatok le róla, így a nap utolsó képe erről készült.

Egyelőre a kommentek száma egy, így még egy dologgal egészíteném ki az eddig leírtakat. Fura, hogy a vezetékek nem a föld alatt, hanem a föld felett vannak és bizony úgy kerülnek fel az oszlopokra, ahogy a kedves szakemberek nem szégyellik feldobni, tegnap készítettem erről is egy képet, bevallom ez meglepett.

A másik dolog ami eszembe jutott, hogy elvileg Brazília legnagyobb városában vagyok, de nem érzem a zsúfoltságot, legalábbis nem úgy, mint ahogy más hasonló méretű városban érezném. Igaz, a forgalmi dugót nem tapasztaltam még meg, ami állítólag legendás, így a tehetősebbek helikopterrel is közlekednek. Az is igaz, hogy én a városnak csak kis szeletét jártam be, így persze, hogy nem érzékelem a méretét, bár a házak felfelé terjeszkednek, ahogy látható, hogy a környék házai sem alacsonyabbak, mint az én 17 emeletes hotelem. Kicsit csalóka lehet, hogy a domborzat miatt van ami alacsonyabbnak tűnik, de magasak azok a házak is.

Holnap reggel érkezik kollégám, a cél, hogy eljussunk Taubaté-ba, ami innen elvileg egy órányira van. A következő két nap jórészt a munkáról fog szólni, így nem biztos, hogy ennyi betűben lesz részetek.

Képek itt: https://photos.app.goo.gl/imVNzHpYJUbM89az7