Lima - 2. nap

Bevallom először rendkívül előítéletes voltam, mert ahogy a város "történelmi" része felé haladtunk nem láttam semmit, csak nagy szegénységet, az épületek funkcionálisak, sokszor félkészek. A forgalom kaotikus, a dudaszó, mint Indiában. Igazándiból a közlekedés is, igaz itt kevesebb a motor és riksák egyáltalán nincsenek. Kanyarodni bármelyik sávból lehet és a sávok is csak iránymutatás végett vannak, az erősebb kutyának lesznek kölykei alapon működik ahogy láttam. Szóval mindezt látva nem volt sok reményem, főleg a wikitravel és Tripadvisor oldalak látványosságokat felsoroló listái alapján. Itt is van gyorsbusz rendszer, emiatt sok busznak mindkét oldalán van ajtó, de amíg a menetirány szerinti jobb oldalon van lépcső is, a baloldali ajtók jó másfél méter magasságban vannak. Az ok a következő, vannak elkülönített buszsávok, ahol a megállók olyanok, mint egy metrómegálló, azaz van ajtó a peronon, a busz közvetlenül mellé áll és az utasok szintben beszállnak. Az elkülönítésre nagy szükség van, mivel amúgy meglehetősen nagy a forgalom. Az autók igencsak lepusztultak, otthon a bontókban is különbek a járművek.

Mégis amikor megérkeztem a "történelmi" negyedbe, szép lassan az előítéletek tovaillantak. Igaz, a ferences templom amiről titokban készítettem bent pár képet giccses, de egy Szent Erzsébet oltár akad és a kolostor, ahol tényleg nem lehetett fényképezni egész szép. Jól látható, hogy a mór építészet spanyol közvetítéssel ide is eljutott, rengeteg a falakon a csempe, a lépcsőház mennyezete teljesen mór hatású. A helyi szokások szerint az emberek szent helyekre szerettek temetkezni, így az altemplom tele van csontokkal, amelyeket akkurátusan kupacokba rendeztek fajtáik szerint. Érdekes, hogy itt nem jutott eszükbe alkotásokat készíteni belőlük, mint Kutna Horában.

A városban még megnéztem a főteret, ami lehetne ismét akár valahol Spanyolországban. A város katedrálisa egész szép, főleg a ferencesek giccses temploma után.

A ferences templomban kötelező volt a vezetés, ahogy a katedrálisban is, de amíg az előbbi helyen szerencsémre elcsíptem az angol vezetést, az utóbbiban csak spanyol szavakat tudtam elcsípni és próbáltam követni a történteket. Mindenesetre a két amerikai, akik a ferenceseknél velem együtt jöttek, megkérdezték a vezetőt arról, hogy tudna-e ajánlani egy helyet ebédelni. Figyeltem én is és hegyeztem a fülem.

Így az étterem nevének birtokában én is megkerestem és kiderült, hogy ez a hely a halas ételek specialistája. Igen, szerettem volna megkóstolni a tengerimalacot, de ez sem volt rossz választás, a ceviche, amit ettem helyi specialitás. Nyers hal fűszeres lével, kétféle kukoricával, édesburgonyával és hagymával. A pincér megkérdezte, hogy milyen fűszerezésű legyen, én az autentikusat választottam, így volt némi ereje, de azért nem kell tőle kétségbeesni. Nagyon finom volt. Amikor végeztem, akkor egy tálcát hozott, amelyen kis tégelyek voltak, végigsorolta a kínálatot és tanácstalanságomban végül kettőt választottam. Ezek is nagyon ízletesek voltak. Az viszont megdöbbentő, hogy az ebédemért több, mint nyolcezer otthoni forintot hagytam ott, ezért gondolkodtam erősen, hogy a helyiek vajon hogy élhetnek meg itt. Amit láttam, hogy egy átlagos buszjegy száz forint, az Uber a reptérről nagyjából négyezer forint, sima taxival valahol hat és hétezer forint között lett volna (ez olcsóbb, mint otthon, mert nagyjából 25 km-t jöttem, ami nagyjából hasonló távolság, mint Buda és a reptér, de otthon a dupljája).

Folytattam sétámat és igazándiból itt kezdtem úgy érezni, hogy itt is épültek érdekes épületek, mert még a szecesszió jegyeit is felfedeztem épületeken és volt még egy olyan tér, amelyet érdekes épületek szegélyeztek.

A nap és az út zárásaként a hotel tetőteraszán lévő jacuzziban lazítottam egy sort. Holnap (pénteken) indulok haza, vasárnap délben leszek otthon.

Képek itt: https://photos.app.goo.gl/Gbpri1nQUx4Yd8kt8 

Kommenteket bátran írjatok továbbra is, szerintem még ha lesz rá igény, akkor egy utolsó posztban azokra is felelek.

Egy dolog még eszembe jutott, amit szerintem nem írtam le, amikor Buenos Aires-ről esett szó: a metrón különféle jelenségekkel találkozhatsz. Egyfelől mindenfélét árusítanak, láttam édességet és zoknit is, mindezt úgy, hogy az árus végigsétál a szerelvényen, a portékáját mindazok ölébe helyezi akik nem tiltakoznak épp, majd körbejár és begyűjti amit hátrahagyott, reménykedve abban, hogy valaki esetleg pénzt ad és nem az árut vissza. Másrészt sok szerelvényen zenélnek, lehet ez hangszeres zene, lehet hogy énekkel is kísérik, de a rappelést is többször megtapasztaltam.