Lima - 1. nap

A mai nap nem sok eseményről tudok beszámolni, bevallom meglehetősen fáradt voltam. Azt gondoltam, hogy elindulok és megtekintem amit Limában látni lehet, de miután nem tudtam Ubert rendelni, így inkább úgy gondoltam ez valami felhatalmazást jelent a lustulásra. Amúgy tudtam, hogy korán indulok másnap, így valamelyest jogos is volt ez az igény.

Ami még érdekes, hogy érkezésemkor az út a Csendes óceán partján vezetett, így ezúttal egy úton mindkét óceánt láthattam. Maga a parti út jóval mélyebben van, mint maga a város és megerősített falak vannak mindenütt. Az utat tsunami veszély esetén le is zárják. A város és ország történelmét egyébként a földrengések meghatározták, de erről később.

Pár képet azért készítettem: https://photos.app.goo.gl/J9ao8eAPBsiwmUHc7

Egyrészt láttam egy szép virágot, másrészt lefotóztam a hotel tetejéről a kilátást. A szomszédban a kolumbiai követség található, van egy jó kis medencéjük, a hotel tetején pedig két jacuzzi. A macaronokat üdvözlő ajándékként a szobában találtam.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Megérkeztem

Ezúttal utam az egyenlítő déli oldalára vitt, Párizs érintésével Sao Paulo-ba érkeztem. A repülőút hosszú volt és eseménytelen. Egy biztos, hogy egy vascsőben ülni 11,5 órát nem a legjobb elfoglaltság. A reptér nem tűnik másnak, mint másutt, a határőr kicsit zavarba hozott, mert nem tudtam azonnal megmondani, hogy Brazíliában hány napot leszek, de miután a táblázatom megszemlélve megállapítottam, hogy 11 nap, így egy pecsét kíséretében tovább engedett. Ami érdekes volt, hogy a vámellenőrzés után, de még a kijárat előtt egy hatalmas duty free bolt fogadta az utazókat, a kitalálás korántsem egyértelmű. Ahogy néztem sokan alkohollal alaposan feltankolva távoztak. A szállodába Uber segítségével jutottam el. Sok benyomásom még nincs, hisz mire autóba ültem már nagyrészt lement a nap, így a vezetési szokásokat, az autókat, illetve a feltűnő ismert márkákat néztem. Ami biztos, hogy az autók inkább a közepes és kisebb modellek közül kerülnek ki, régebbi Opel Corsák Chevrolet logóval, Citroen,
Read more

São Paulo 2. nap

A mai délelőtt munkával indult, így csak délután egykor vágtam neki az itteni valóságnak. Az első utamhoz buszt terveztem igénybe venni, így utánaolvastam, hogy a buszon elöl kell felszállni és fizetni. Felszálltam, kezemben a pénz, a sofőr picit furán nézett rám, majd intett, hogy menjek beljebb. Ekkor tűnt fel, hogy itt a buszokon még kalauz dolgozik, aki a busz közepe táján ülve ellenőrzi, hogy mindenki fizet-e. Ahhoz hogy átjuss vagy lecsippantod a bérleted, vagy fizeted a révészt, elnézést, jegyárat a kalauznak, aki átenged egy forgó izén (első kép a mai képek között). A másik dolog ami rendhagyó a buszokon, hogy a legtöbb busznak mindkét oldalán van ajtó, van, hogy a bal oldalon állnak meg. Arról még nem tettem említést, hogy mi célból szálltam buszra: azt terveztem, hogy megtekintem a városi piacot. Magát a piacot úgy képzeld el, mintha a Fővám térre ugranál le, nagy fedett csarnok, amiben van galéria is. Lent vegyesen zöldség, gyümölcs, húsok, halak, valamint éttermek, bárok. F
Read more

Rio de Janeiro - 1. nap

Tegnap ott fejeztem be, hogy a repülőre vártam. Némi késéssel elindultunk, de szerencsére elegendő időm volt átszállni. Ami fura volt, hogy a reptéren nem azt írták ki, hogy Rio de Janeiro és a reptér neve, hanem azt, hogy reptér neve, RJ - természetesen változott a kapu száma, és ez a reptér másik végében volt, így sietnem kellett. Mivel ott először nem volt kiírva, hogy mi történik, így bizonytalan voltam, hogy jó helyen járok-e, de meglestem egy másik utas beszállókártyáját, amin az "én" járatom volt, így megnyugodtam, később ki is írták. Pár érdekes dolog az itteni repülésről: Amikor elindultunk az első repülőtérről és toltak minket hátra, még nem ült mindenki. De semmi kiabálás, hogy most azonnal tessék leülni, mert különben, hanem a légiutaskísérők és az utasok valamit próbáltak megoldani, hogy ki hol ül. A világítást nagyon sokáig nem kapcsolják fel, Európában nagyjából öt perc talán ez az idő, itt jó negyed óra, húsz perc volt. Nem mondják el angolul a biztonsági eljá
Read more