Rio de Janeiro - 3. nap

Az idő nem lett jobb, sőt a hegyek teteje nem látszott, így nagyon jó döntés volt, hogy az első nap meglátogattam őket. Szerencsére a fák, bokrok és virágok így is láthatók. Mivel nem esett, így a helyi botanikus kert volt a mai program. Mivel a klíma itt teljesen más, számunkra megszokott növények szinte gazként nőnek, sokak tartanak vitorlavirágot és gondosan óvják, itt simán egy fa tövében nőttek tucatjával. Láttam rengeteg féle broméliát, valamint orchideákat mindenféle színben, méretben és formában. Tudom, hogy otthon is van orchidea-féle, de ami itt volt, az lenyűgöző. A pálmafák is hatalmasra nőttek, amelyeket a fő sétány mellé ültettek egy fa rokonai mind. A wikipédia szerint sajnos az őspéldány egy villámcsapás álodaza lett. Érdekes kombináció volt a pálmafa-rózsa páros. Az utóbbiakat a jezsuiták hozták magukkal és megpróbáltak a helyi klímához alkalmas példányokat nevelni. A leírás szerint a park eredeti célja az volt, hogy a haszonnövényeket (fahéj fa, datolya pálma, stb.) itt akklimatizálják, de végül elkezdtek mindenféle növényeket gyűjteni. Nem tudtam, hogy a vanília orchidea féle és sosem láttam még élőben hogy terem eme értékes fűszernövény.

Volt rengetegféle kaktusz is, itt is a méretek változatosak voltak, mindenesetre egyiket sem ölelném keblemre, hisz szúrós barátok ők. Láttam madarakat is, például papagájokat, amelyek az egyik fa termését fogyasztották nagy lelkesedéssel. Teljesen más teljesen szabadon látni őket.

A nap jó részét sétálva, a látványt befogadva töltöttem, majd visszatértem a hotel közelébe, ahol úgy döntöttem, hogy a belső skótot szabadságra küldöm és keresek valami brazil éttermet. Megkóstoltam a helyi koktélt, caipirinha a neve. Az alapját ugyanúgy egy cukornád alapú alkoholos ital adja, mint a mohitonak, de ez a cukornád levéből erjesztett szesz, a neve Cachaça. A másik két összetevő barnacukor és lime. A hús, amit főételként ettem picanha névre hallgat, a wikipédia szerint (https://en.wikipedia.org/wiki/Picanha) a marha hátsó részéből származik. Nagyon finom, ráadásul egy kevés zsír is rajta marad, ami ropogósra sül, amolyan marhatöpörtyű módra. Köret rizs volt, koriander volt a fő fűszer benne, de volt benne bab is. Ezen felül volt sült banán (bevallom a banánt nem szeretem, de ennek nem volt vészesen banán íze, még azt is mondhatnánk, hogy finom) és sültkrumpli.

Gondoltam ebéd után még egyszer megnézem az Atlanti óceánt, hisz rövidesen láthatom a Csendes óceánt is. A hotel felé sétálva desszetre éheztem és bár akkor nem tudtam, egy helyi édességre akadtam, brigadeiro a neve (https://en.wikipedia.org/wiki/Brigadeiro) kép nem készült róla, de a wikipedia cikkben láthatsz egyet. Nagyon funom volt.

Nem maradt hátra más, mint átrendezni a csomagom, kishátizsák elpakol, és irány a reptér. Megtapasztaltam, hogy milyen a csúcsforgalom, araszoltunk egy jó nagyot. Amikor érkeztem nagyjából fél óra volt az út a reptér és a hotel között, most 1:43 volt a menetidő. A sorok között motorosok száguldottak szerintem halált megvető bátorsággal, bár lehet, hogy azok voltak a merészek, akik a dugóra tekintettel áruikat kínálták a sorok között sétálva. A mentők helyében sem lennék, elment pár, de sok küzdelem árán tudtak csak helyet csinálni maguknak.

Útközben a telefonom kidobott egy értesítést, miszerint a gépem 1:50 késéssel, hajnali kettőkor indul, bevallom a lelkesedésem nem volt határtalan, főleg, amikor a reptérre érkezve kiderült, hogy még két órát várakozhatom arra, hogy a csomagom feladhassam. Reméltem, hogy a státuszom némi lounge-beli üldögéléssel jutalmaz, de korai volt az öröm, az argentín nemzeti légitársaságnak itt nincs olyanja, sem megállapodása valamelyik létezővel. Sebaj, a habzsi-dőzsi már megvolt, nincs más hátra, mint üldögélni egy sort.

Természetesen képek is vannak, de ezúttal a kevésbé mozgékony lények a főszereplők, így ha a virágok, fák nem hoznak lázba, akkor Pósalaki bácsival egyetemben mondhatod, hogy ugorgyunk. A többiek erre tovább: https://photos.app.goo.gl/H4y93gyLuBwGhsoR7

Szokás szerint zárásképp reagálok a kommentekre (bátran tessék kérdezni, bár nem minden esetben ismerem a választ). 

Bevallom a gyümölcsös kérdés pont olyan, amire nem ismerem a választ, de hátha olvas valaki olyasvalaki, aki kisegít. 

A kerékre rögzített izét azért fotóztam le, mert rengeteg teherautón láttam és először én sem tudtam mi célt szolgál, de kiderítettem, a keréknyomást lehet segítségével menetközben szabályozni, valahol biztosan van egy kompresszor is.

A fán csüngő biszbaszok fészkek, talán van olyan kép, amin látszik, hogy a cseppet sem csendes madarak egyike benne trónol.

Az ovális alakú pálya a helyi lovasklub pályája lehet (Jockey Club Brasileiro, https://maps.app.goo.gl/KgWiAREnUGpKmhnA8)

Gratulálok, igen, a magyar címert fedeztem fel én is véletlenül.