Rio de Janeiro - 2. nap

Sajnos, vagy nem sajnos, az előrejelzés pontos volt. Ez azt jelentette, hogy délelőtt esett és egész nap barátságtalanul nézett ki az ég. Mindez azt jelentette, hogy nagyon jól döntöttem, hogy a tegnapi napot maximálisan kihasználtam a hegyek és a látvány kiélvezésére.

A mai reggel ismét a bátrabb közlekedési módot választottam, miszerint metróra szálltam és azzal mentem a belvárosba, vagy óvárosba, nem tudom mi a korrekt megnevezés. Azért vagyok bizonytalan, mert egyfelől nagyon modern, másfelől nagyon régi. Mindkét korból bőségesen vannak épületek.

Az első épület egy ferences kolostor volt, fotó csak kívülről készült mivel épp mise volt és nem szerettem volna tiszteletlen lenni. Pedig ez volt az egyetlen olyan régi templom, ami belülről barokk és egyben számunkra értelmezhető volt. A többi templom inkább kívülről, mint belülről volt szép, de kicsit előreugrottam.

Azért, hogy a modern kövesse a régit a következő állomás a város katedrálisa volt, ez egyértelműen modern. Érdekes, hogy úgy néz ki, mint egy piramis, esetleg egy erőmű hűtőtornya. Bent kevésbé világos, mint a képek sejtetik, de jól néz ki a négy üvegablak és fent a kereszt alakú bevilágító. Furán hatott bent a szekér, bár tulajdonképpen a giccs is lehet modern.

A következő állomás megint régi és nem annyira régi. A város jórészt egy mocsáron áll, így a friss víz mindig is fontos kérdés volt, ami bevált régen miért ne működhetne egy modernebb korban is gondolhatta a viadukt megalkotója, mivel ezzel érkezett a friss víz a város központjába. Később, amikor már a csövek a problémát megoldották egy villamost tettek a tetejére. Azt olvastam, hogy ez a villamos régen feljebb ment a hegyre, de fékproblémák és az emiatt bekövetkező öt halálos áldozat miatt sok évig egyáltalán nem közlekedett a villamos. Most csak egy szakaszon jár, de mivel régi villamos másutt is van, így ezt inkább ezúttal kihagytam.

Egy helyi művész a háza előtti lépcsőket formálta művészeti alkotássá, először a környéken talált törmelék csempékkel kezde, de később vagy 60 országból kapott csempéket az alkotásához. Az egyik képen felfedezhetsz valami érdekeset. Vicces, hogy most már nem lehet olyan képeket csinálni, mint amilyeneket az interneten találsz, mivel tele van turistákkal. Egy vicces jelenet: már nem emlékszem, hogy hölgy vagy úr volt az illető, aki épp a megfelelő képhez pózolt, amikor fentről, a lépcsőt rendeltetésszerűen használva indult el lefelé egy csoport ember. Disznó módon nem oldalt, a lépcső szélén somfordáltak le, hanem kényelmesen haladtak lefelé. Ekkor a lent álló emberek egyöntetűen felhördültek, hogy miféle szentségtörés, hogy csak úgy belesétálnak a kompozícióba. Nem csak az fejezte ki nemtetszését, akit épp fotóztak, vagy aki őt fotózta, hanem sok ember. Meglepő élmény volt. Valahogy a megfelelő fotó a megfelelő háttér előtt lett valamiféle új cél. További információ a lépcsőről itt: https://en.wikipedia.org/wiki/Escadaria_Selar%C3%B3n

Útközben fényképeztem párat, hogy látszódjék, hogy vannak itt régi épületek is, az állapotuk az nem mindig szépséges. A következő állomás a helyi színház volt, reménykedtem, hogy bejutok, de ma nem volt vezetés. Sebaj, érdekes épület akad szép számmal, az utam során sokba botlottam.

Az utolsó célom a kikötő volt, pontosabban az a rész, amit az olimpia kapcsán felújítottak, mert állítólag ott van a világ legnagyobb graffitije. Az ominózus graffiti az, amin különbőző őslakosokat örökített meg a művész, legálisan, az olimpia rendezői kérésére.

A képeken azért bukkan fel többször egy modern villamos, mert valami látványosan hiányzik. Áramszedő van, tehát akkor ez akkumlátorokról üzemel és valahol van felsővezeték? Nem, egy nagyon érdekes megoldással a középen található sínben lakik az áram, de te akár szabad kézzel is megérintheted, akár együtt összefoghatod a két sínpárral, akkor sem lesz semmi bajod. Ha jól értettem maga a villamos kapcsolja be azt a szakaszt ami fölött épp elhalad, akkor kerül feszültség alá.

Több nap, mint kolbász, valamint sokat gyalogoltam és ugye a vámpírok sötétedés után jönnek, így a költséghatékony közeli vacsora mellett döntöttem, ami egy fantasztikus nápolyi pizza volt. A hőzöngőknek, valamelyest hiteles, hiszen rengeteg az olasz bevándorló, tehát teljesen autentikus. A desszert egy dolce de leche ízesítésű nem tom mi volt. De finom.

Ma is vannak képek természetesen, főleg, hogy képes feladvány is volt: https://photos.app.goo.gl/swjEXr9ksuK88MVGA

A repülőtér és a futópálya egyébként nem teljesen szokatlan, másutt is vannak olyan helyek ahol nem sok a tér, ami izgalmas, az a megközelítés, vagy a felszállás, hisz vagy a város felett kell alacsonyan közelíteni és egy nagyot kanyarodni, vagy felszállás után egy nagyot kanyarodni, hisz jön a hegy. Íme egy video a youtube-ról: https://www.youtube.com/watch?v=naKXELTd1ys

A GE tábla pedig a Megváltó Krisztus szobornál volt, a díszkivilágítást készítette a GE. Az első világítást Marconi kapcsolta be volna közvetlenül Rómából, csak az időjárás nem volt jó, így végül helyben kapcsoltak.