Foz do Iguaçu - 1. nap

Ma reggel korán indult a napom, 3:50-kor keltem és 4:20-kor már a reptér felé robogtam.

A reptéren nem ment minden gördülékenyen, mivel először nehezen jutottam csomagcímkéhez, de a pultnál a hölgy szerencsére segített. A második akadály a repülő hiánya volt, amikor a beszállás kellett volna soron következzék, akkor még repülő sehol. Majd érkezett egy, de hirtelen mindenki elindult valahová egy portugál nyelvű bejelentés után. Sejtettem, hogy valami csavar van a dologban és bár a hölgy erőssége nem az angol volt, de sikerült kiderítenem, hogy egy másik kapuhoz kell menni. Utána már minden gördülékenyen ment. Próbáltam Sao Paulo-ról felülről képet készíteni, de nem lett tökéletes.

Landolást megelőzően láttam felülről a világ második legnagyobb gátját, ami a leírások szerint így is folyamatosan a legtöbb áramot termeli és Paraguay villamosenergia igényének 80%-át, Brazília villamosenergia igényének 20%-át termeli. Holnap terveim szerint közelebbről is megnézem.

Leszállást követően egy Uber segítségével a hotelbe jöttem, ahol a csomagom hagytam, majd jött a nap fő attrakciója, ami miatt ide jöttem. A világ legnagyobb vízesése.

Elsétáltam a buszpályaudvarra, ahonnan a vízesés bejáratához mentem. Hamar bejutottam, itt ismét buszozás következett. Amikor leszálltam azt hittem, hogy a fő attrakciót látom, de kiderült, hogy ez még csak az előzetes, bár már ez is lenyűgözött. A vízeséssel párhuzamosan vezetett egy ösvény és kanyarról kanyarra bukkant fel újabb és újabb csodálatos látvány. Előre is elnézést, sok kép készült, nem tudtam ellenállni.

Az egyik képen az látható, hogy hányan álltak sorba a szelfi lehetőségéért. És nem tudták, hogy később még van jobb is :-)

A fő látványosság az ördög szája, itt építettek egy kilátót is, ahol közel lehetett menni a vízeséshez. Sokáig a vízpárától szinte nem láttam semmit, de a hang, a víz robaja lenyűgöző volt. Jól el is áztam :-)

Ahogy haladtam vissza a busz felé, valami hüllő is kellette magát, a legnagyobb természetességgel vonult a járdával párhuzamosan. Szerintem a hossza olyan 50 cm lehetett, lehet, hogy kicsit kevesebb, de mindenképpen nagy.

Visszafelé úgy gondoltam, hogy bár fényes nappali rablásnak tűnik, de befizetek egy "dzsungel túrára". Ez azt jelenti, hogy a nagyérdeműt elektromos autó vontatta utánfutóval elviszik egy jó adagon, aztán sétálhat egy sort. Akik még több pénzt kicsengettek, azok elmentek hajóval a vízesés közelébe elázni, de ez engem nem vonzott. A túra érdekes volt, hisz sosem jártam ilyen jellegű erdőben. Sokat nem tudtam fényképezni, de sok pillangót láttam, egy rám is szállt, pedig nem vagyok rózsabimbó (Süsü vágyott erre). Láttam egyéb bogarakat is, valamint mögöttünk valami emlős is átment, de azt sajnos csak a szemem sarkából láttam. A túra ára pofátlan, 193 BRL (ez a vízesés 83 BRL-es árához viszonyítva végképp), de az élmény maradandó, örülök, hogy nem hagytam ki.

Mire visszaértem a bejárathoz már jócskán elmúlt három óra, így úgy döntöttem, hogy a helyi madár állatkert holnapra marad, nem szerettem volna rohanni.

Az időről kérdeztetek, ma gatyarohasztó meleg volt, olyan 33 fok és meglehetősen párás, volt, hogy esett az eső, de a meleg nagyjából hasonló volt minden nap.

A mai adag kép erre: https://photos.app.goo.gl/jBSWkHrVGQr9Tr326